Elképzeléseink és testalkatunk kapcsolata – avagy képzeld magad karcsúra

Rüdiger Dahlke könyvét olvastam el a minap a súlyproblémákról. Nagyon érdekes megközelítéssel beszél az emberi belső értékek, elképzelések (összefoglalva minták) és a külső megjelenés kapcsolatáról. Véleménye szerint „egy új külső forma megteremtésének előfeltétele a neki megfelelő belső forma kialakítása! ..A belső forma csak belső képként tud létezni, ami olyan energiamező, amely folytonosan körülvesz, elkísér bennünket, és ügyel a külső formánkra.” A belső mezőt tudatosan kell kiépíteni és nem szabad, hogy mások külső véleménye a kiépítésében megzavarjon bennünket. A mostani formánk kialakításában nagy szerepet játszanak az eddigi külső vélemények, kezdve a gyermekkori becenevektől (Kis dagi..), minden körülöttünk megjelenő testalkaton át (olyan emberek megjelenései, akik tetszenek nekünk, véleményükre adunk, hozzáállásukat irigyeljük..), végezve azzal, ahogyan magunkat látjuk, elképzeljük, és magunkról beszélünk.

A belső hozzáállás nagyon fontos, amikor mi nem tudjuk elképzelni magunkat karcsú derékkal és kisportolt testtel, akkor már hiába nem esszük meg a vacsora végén a csokit. Vegyünk egy példát Dahlke könyvéből: „Képzeljük el, hogy egy 10 cm széles, 20m hosszú gerenda fekszik előttünk a földön, s ezen kell egyensúlyozva végigmennünk. Semmi probléma, nem is kell egyensúlyoznunk, magabiztosan végigsétálunk rajta, gyerekjáték az egész!

Most képzeljük el, hogy ez a gerenda egy kis folyó felett van, és alattunk 3 méteres mélységben kitátott szájú, éhes krokodilok nyüzsögnek, amelyek minden kétséget kizáróan ránk fenik a fogukat. Most ugye, egészen más a helyzet, semmi kedvünk sincs egyensúlyozni ugyanazon a gerendán, hogy a sétálásról ne is beszéljünk…A krokodilok feletti egyensúlyozással szemben érzett ellenállásunk mutatja, hogy milyen hatékonyak és életünket is meghatározóak tudnak lenni elképzeléseink, belső képeink.”

„Az elképzeléseknek és képeknek tehát nagyon erős hatásuk van, s ha sokszor ismétlődnek, akkor egy mélyen gyökerező formaadó mezővé válnak, amelyek meghatározzák életünket. Ha új mezőt akaratunk felépíteni, akkor segítségül kell hívnunk képzelőerőnket és az ismétléseket.” Sajnos azonban tisztán csak akarattal, tettek nélkül még azt sem tudjuk elérni, hogy fél percig ne legyen egyetlen gondolatunk sem. „Az új formaadó mező tartalmi megvalósításában az álmodozás többet segíthet, mint az akarat”

folyt..